This content has been restricted to logged-in users only. Please login to view this content.
Nagy, körkörös vágás. A jobb láb szilárdan álljon a talajon. A bal kéz vág, a jobb kéz csak vezeti a kardot. Ne feledjük a lassú – közepes – gyors ütemezést (jo ha kyu): a kard lassan jön a fej fölé, azután gyorsabban mozog az ellenfél fejéig. Ettől a ponttól gyorsan és teljes erővel mozog. A vágás köríven halad, a csuklók fölfelé és előre nyomulnak. A könyökök kifeszülnek, de a csuklókat nem szabad teljesen kifeszíteni!
Nagyon fontos, hogy a könyökök kifeszüljenek, hogy a vágás az ellenfél feje tetejénél kezdődjék, és ne csak a homlokára csapjon.
Természetesen vágjuk keresztül az ellenfelet lefelé, a kard a vízszintesnél kissé lejjebb áll meg. A vágás természetes íve: fölfelé kissé, majd kifelé, lefelé a csuklók enyhe pattintásával, majd a hara felé úgy, hogy a markolat vége (tsuka kashira) csaknem elérje a testet (hikigiri). Eredetileg a vágás az ellenfél teljes testén át hatolt, és meglehetősen lent végződött, hogy lehetővé tegye a chiburuit.
A mellkas kinyílik vágás közben, egyenesen és magasan áll, a test nem hintázik előre. A fej egyenesen fölfelé mutat, a nyak és a mellkas fölfelé nyúlik vágás közben, nem hajol előre. Vágás közben a harát lefelé és előre kell nyomni.
Te no uchi: a jobb kéz közepe fekszik a markolaton, a hüvelykujj lefelé és körbe nyúlik. Így a jobb tenyér közepe erős nyomást tud kifejteni, és nem csúszik el vágás közben. A bal kéz hüvelykujj és mutatóujj közti része fekszik a markolat közepén. Vágás közben a kezek enyhén befelé csavarodnak (sibori), így lesz erős a vágás, és így lehet határozottan megállítani. Figyeljünk arra, hogy a kezek rugalmasak maradjanak, ne szorítsuk túl keményen a markolatot. A vállak maradjanak lazák.
