Join

A join szótári jelentése: visszhang, utóhatás.
Amikor tárgyakat szemlélek, érzem magamban a hatásukat. Amikor emberekkel találkozom, és személyiségükre, méltóságukra gondolok, érzem magamban a hatásukat.
Fiatalkoromban az iskolai tanáraim, különösen a napközis tanáraim, és az igazgató tett rám nagy hatást.
Sok budo tanárommal is így vagyok.
Sok tanárom volt az életben, és mindegyikük hatott rám.
Gyerekkoromban találkoztam Ueda Heitaro kendó tanárral.
Katonaéveim során találkoztam Ogawa Kinosuke és Oasa Yuji mesterrel. Emlékszem Ueshiba Morihei aiki-jucu tanárra, Nakayama Hakudo és Hashimoto Juju, iai-do tanárokra is. Méltóságuk, erejük és nagyságuk a mai napig mélyen megmaradt bennem.
Ilyen hatást akarok én is magam után hagyni.
Sokáig tartó hatást akarok gyakorolni a tanítványaimra és mindazokra, akik látnak. Nehéz feladatot veszek magamra ezzel, erőfeszítéseket kell tennem, hogy hatást gyakoroljak másokra.

*A személyiség hatása
Tizennyolc éves lehettem, amikor először vettem részt a kiotói bemutató versenyen.
Amikor beléptem a fönséges Butoku-den akkori épületébe, figyelmemet a Kamiza ragadta meg.
Csak a Butoku-denben van ilyen Kamiza.
Nashimoto herceg ült ott, kezét a térdén tartva reggeltől délig.
Éppen csak biccentett, és élénken figyelt. Soha nem felejtem el.
Ott voltak az ország leghíresebb tanárai.
Takano Sasabru volt az egyik.
Lenyűgöző megjelenésüket és méltóságteljes arcukat ma is tisztán látom magam előtt. A legjobb tanárok közül is kiemelkedtek akkoriban.
Ebben a fenséges környezetben ellenállhatatlan hatással voltak rám az események, a kendó és iaidó gyakorlatok.
Ez a hatás a budo lényege, a budo szelleme volt, amely hatalmas lendületet adott nekünk. Soha nem felejtem el ezt a hatást.

*A technika hatása
Ueshiba Morihei aiki-jucu tanár testtartása gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Közvetlen tanítványa voltam a katonai rendőrség nakanoi iskolájában Tokióban, 1942-ben. A technikákat néhány nagydarab fiatalemberen mutatta be. Megdöbbentő volt a technikája és az ereje, valódi szakértő volt. Bámulatos mozgása mélyen megfogott. Sok nagyszerű judo tanárral találkoztam már korábban, de soha nem láttam még olyan természetes mozgást, mint az övé.
Emberfeletti volt, valóságos csoda.
Nem tudtam, hogyan gyakorol, és nem is mertem kérdezni erről.
Ugyanabban az évben láttam Nakayama Hakudo mester iaido bemutatóját is a Shinbudenben, Mandzsúriában.
Csak nagyjából ismertem a második shoden gyakorlatot, amikor bevonultam a hadseregbe. Nakayama Hakudo mester iaido-ja mélyen megmozgatott.
Nagyon lassan húzta ki a kardját, előrefelé, és nagyon nyugodtan emelkedett fel. Nakayama fiatal volt, és akkoriban igen elmélyülten tanulmányozta a harcművészetet.
Hosszú iaidó pályafutásom alatt sok nagyszerű mesterrel találkoztam, akik mély benyomást tettek rám.

Sano Shigenori mester
Fenséges noto-ja olyan volt, mintha egyetlen mozdulattal juttatta volna a kard hegyét (kissaki) a kardtok szájába (koiguchi).
Mori Shigeki mester
Nagyon gyors és fönséges noto-ja volt, felülről lefelé tette el a kardot a bal válla előtt, rendkívül gyorsan.
Kuno Hyakuzen mester
Bámulatosan fogta meg a kard markolatát.
Okada Morihiro mester
Utolsó éveiben, 85 éves kora körül is rendkívül erőteljes toho gyakorlatokat mutatott be.
Yamamoto Harusuke mester
Fenséges volt a csípő és has használatára épülő testtartása és mozgása.
Kimura Sanzo mester
Nagyszerű búcsúbemutatót tartott a kiotói Butokudenben. Az utolsó technikája és testtartása olyan volt, mint a nukiuchi.
Yamamoto Takuji mester
Nagyszerű tanárom volt, erőteljes nukitsuke jellemezte.
Fukui Harumaza mester
Ő volt a 19. Fukui soke, nagyszerű volt a noto-ja.

Világosan emlékszem különleges testtartásukra.
Mélyen a lelkembe vésődtek.

*A tanulás hatása
Emlékszem Nashimoto hercegre és egy zen papra a kiotói Butoku-kan bemutató versenyén a II. Világháború előtt.
Mindketten nyugodtan ültek, egyenes háttal, és órákig nem mozdultak. Teljesen mások voltak, mint a verseny sokdanos résztvevői. Megéreztem, hogy másként gyakorolnak, mint mi. Ez még keményebb gyakorlásra ösztönzött.
Minden évben részt vettem a kiotói bemutató versenyen, mert itt egy másik világban éreztem magam, amely rengeteg ösztönzést adott.
Bemutatót tartottam, figyeltem mások bemutatóit, végiggondoltam a sajátomat, és megfogadtam, hogy keményebben fogok gyakorolni.

* A gyakorlás hatása
A nehézségek mértékének megváltozása miatt ma már a gyakorlás hatása is más. A II. Világháború előtt kifulladásig edzettünk. Megszoktuk, hogy addig edzünk, amíg össze nem esünk a kimerültségtől. Sokat tanultunk az ilyen kemény edzésekből. Ám a II. VH után Japánban is bevezették a demokráciát, és az edzések könnyebbek lettek, mint korábban. Mindig is elégedetlen voltam az ilyen könnyű edzésekkel.
Nincs olyan helyünk, amely teljes értékű gyakorlásra szolgálhatna.
Vannak, akik tényleg keményen gyakorolnak, míg mások csak szelídített edzéseken vesznek részt.
Elfogult lennék?

* Életem hatása
Az élet hosszú, és mégis rövid, vagy éppen rövid, és mégis hosszú.
Tele van fájdalommal, és mégis az örömre emlékezem.
Nyolcvannyolc éves lettem, és a szívem mély érzésekkel van tele. Fiatalságom nehéz napjai jutnak az eszembe, a szerencsém, hogy túléltem a háborúban egy életveszélyes krízist, családom tagjai jutnak eszembe, Japán szerencséjének forgandósága….
Mindezek bennem visszhangoznak. Mély, fájdalmas, örömteli hatások. Ezek a hatások egyre erősebbek lesznek az én koromban, és ez örömömre szolgál.
Hátralévő életemben is élvezni akarom ezeket a hatásokat.

Iwata Norikazu (2000. május 26.)